Appaloosa
/kiejtése: apalúsza/

A párductarka szín egyidejű a lóval, de egy különböző foltos fajta az appaloosa kitenyésztésének érdeme az észak-amerikai Nez Perce inidánoké. Lakóhelyük az észak-keleti Oregon állam, ahol a Palouse-folyó völgye is található. A fajtát erről a folyóról nevezték el.
Tenyésztés
Tenyésztése a XVIII. században kezdődött, amikor számos, párductarka spanyol ló került Amerikába. Az ügyes lótenyésztő Nez Perce indiánok szigorú szelekciót folytattak. Gondosságuk eredménye egy látványos színű, jól használható, kiváló munkaló lett. Amikor 1877-ben az Államok csapatai elfoglalták a törzsi földeket, az indiánokat lovaikkal együtt csaknem teljesen kiirtották. Ennek ellenére a fajta újjáéledt, és az Idaho állambeli Moszkvában megalapították az Appaloosa Horse Clubot. Törzskönyve ma a harmadik legnépesebb a világon.
Jellemző tulajdonságok
Napjainkban a fajtát tulajdonságai miatt tenyésztik, és kedvtelésből tartják, de használják ugró- és síkversenyeken is. A western lovasok is szívesen használják a fajtát. Híres a keménységéről és a jó természetéről. Az appaloosa színe a mintázat alapján ötféle lehet: sabrak (blanket), márványozott (marble), párduc (leopard), hósármány (snowflake), és deres (frost).
Alapvető feltétel, hogy a végtagok szabályosak legyenek. A test mély, a bordák íveltek, jól tágulnak. A kemény paták gyakran függőlegesen csíkozottak. A szemet fehér ínhártya veszi körül. A sörény, hasonlóan a farokhoz, rövid és ritka. A finom fejnek jellegzetes karaktere van, a foltosság a fejen is megtalálható. Napjaink quarter lóval való keresztezésének eredménye a tömör test, erős farral.
A fajta kialakulása
Spanyol ló: az erőt, alkalmazkodóképességet, keménységet, és a színt örökítette.

Képek