A lovas imája

Teremtő Uram a Mennyekben!
Adj nekem erőt, hogy irányítani tudjam lovamat.
Adj nekem gyengéd kezet, és tiszta gondolatokat.
Add, hogy megértsem őt, és ő is megértsen engem.
Te valami különös szeretettel töltötted meg szívemet ezek iránt
a teremtmények iránt, s én igérem neked, hogy ezt soha nem tévesztem szem elől.
Lelkemet megajándékoztad az irántuk való mély tisztelettel, ami
nem hogy gyengülne, de az idő múlásával egyre inkább erősödik bennem.
Add,hogy szívem mindig fényárban ússzon mikor a nap sugara finoman megérinti őket.
Add, hogy lelkem mindig felderüljön amint meghallom szelíd nyihogásukat.
Add, hogy mindig édesnek érezzem a friss széna és a bontatlan zab illatát.
Add, hogy mindig mosolyra késztessen ha egy meleg orr érinti kezemet.
Élvezem egy forró nap örömét a farmon, a vágtató ló kecsességét és pompáját.
A patadobogás hallatán fátyolos lesz a szemem és elszorul a szívem.
Add, hogy ez mindig így legyen.
Teremtőm !
Adj nekem türelmet, mert a lovak olyanok mint a vitorlába fogott szél, s a befogott szél szeszélyes.
Add, hogy ne ijesszem meg őket,és ne ártsak nekik.
Ehelyett mutasd meg a természetes utat hozzájuk, hogy megértsem őket.
De mindezek felett, Uram, töltsd meg velük az életem !
Ha majd itt kell hagynom ezt a világot, ne küldd lelkem olyan mennyországba ahol ők nincsenek velem.
Mert ez a szeretet megszépíti az életemet, s ezért én óvom ezt az érzést, és mindig áldani fogom érte a nevedet.

Amen